2015. augusztus 1., szombat

Makó kálvária

Az ismertető-szöveget Dénes Ildikónak köszönöm !
„Jankovich Pál prépost építtette 1734-ben, Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának tiszteletére szentelték föl. A kápolna népies barokk stílusban épült. 
1797-ben restaurálták, ekkor épülhetett a szentély alatti kripta, amelynek fala nincs folyamatosan bekötve a kápolna hajójához, és eltérő anyagú téglából is készült. Az épület előtt futó Kálvária utca 1815-ben jött létre, a kápolna körüli kerítés is ekkor készült. 
Az 1821-es árvíz idején a lakosok a dombra menekültek. 1824-ben a hívek adományából és egyházi támogatásból felújították az épületet. 1844-ben új kerítést építettek, amelynek tégla falazata lefelé szélesedő; a kerítés pillérközeit farostély töltötte ki, és zárható kapuja is farostélyból állt. 
1852-ben újabb felújításra került sor. A hét évvel később keletkezett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a kápolna előtt álló - Jézus és a két lator bádogalakjával ellátott - három fakereszt állapotát már csak közepesnek írja le. 1869-ben készültek el a mai kőkeresztek.....

…1988–89-ben a belvárosi egyházközség – az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatásával – renoválta az épület külsejét: a falakat újravakolták…A renoválási munka részeként 1989 tavaszán megtörtént a kápolna műemléki és régészeti föltárása. Ekkor bizonyítást nyert, hogy a kripta fala a kápolna hajójához nincs folyamatosan bekötve, a tégla anyaga is eltérő, tehát nem egyidős a kápolnával, hanem 1797-ben utólagosan épült….”

A mai kőkereszteket Isten dicsőségére építette Börcsög Ferenc és hitvese Varga Ágnes. 1869. A középső kereszt 115 cm magas négyzetes hasáb alapzaton áll; a kereszt 260, az öntöttvas korpusz 93 cm nagyságú. A klasszicista timpanonnal ellátott stációkat 1880-ban az alábbi személyek áldozatkészségéből állították: 1. Kun László, 2. Kiss Mihály, 3. Tézsla István, 4. Török Antal, 5. Bagaméri István, 6. Tamás János, 7. Csepregi Erzsébet, 8. Kiss József, 9. Tézsla Terézia, 11. Nacsa László, 12. Fodor Pál, 13. Juhász István, 14. Gyűjtésből.




Az alábbi infókat és a képeket Pethő Máriának köszönöm !

A templom és a kálvária egy kunhalomra épült.                                  
A stációk felújítását  1988-ban Jámborné Balogh Tünde A stációk felújítását  1988-ban Jámborné Balogh Tünde végeztette.  Ekkor még rézből készült domborművek álltak a fülkékben.  A mai festménymásolatok Prokop Péter (1919-2003) munkái. Sajnos, a képek kifakultak, s jó néhány már felismerhetetlen, mert az üveg is összetört.
A kápolnában lévő  szentsír érdekessége, hogy Krisztus teste is fából  készült, nemcsak a két római katonáé.





























 






Blogom egy másik segítője "FME" is járt Makón - sajnos akkor minden zárva volt, nem tudott fényképeket készíteni a stációkról. Az alábbi képeket neki köszönöm:
 


http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_4/009_i_egyhazak_muveszetek.htm


Az alábbi információkat  és képeket Szentimrevárosból, Török Tamástól kaptam, ezúton is köszönöm !
A képsorozatot Prokop Péter pap festő, író készítette, római szolgálata alatt. 
A teljes képsorozat megtalálható a Szentimrevárosi Egyesületnél, ahova Kállay Emil egykori piarista tartományfőnök jóvoltából került.
Másolati példányok vannak a jánoshalmai és a vértessomlói kálvárián.
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése