2013. október 25., péntek

Budajenő kálvária



Képeket ismét „bolyak”-nak köszönöm. És azt is, hogy a legrégibb kálváriák egyikét – még ha jelenleg nem is funkcionál – felfedezte és bemutatta nekünk.

Budajenő + a svábok + a kálvária történetéről az alábbi morzsákat gyűjtöttem:
http://www.budajeno.hu/index.php/telepuelesuenk?start=5
„….A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374 volt.  1782. és 1785. között  már…… Állt az Öreg templom (a régi kápolna), a bencés rendház és a major egy-egy épülete. A Kálvária-dombon levő stációk alaprajza is be van jelölve.
…………..1946. április elején megjelent Budajenőn is a kitelepítő bizottság. A község 187 német családjából 172-t telepítettek ki.
A megüresedett sváb házakba és gazdaságokba erdélyi magyarokat telepítettek be….és a háborús bűnösnek minősített sváb lakók házaiba költöztették őket.”

Ez a néhány mondat szomorúan dokumentálja a történelmi igazságtalanságokat – és magyarázat arra, hogy  a falut elhagyó német telepesek után nyilván sem igény sem akarta nem volt - a mai napig - a kálvária helyreállítására.

„Budajenő ma is álló legrégebbi épülete – a település egykori középkori temploma – ma római katolikus temetőkápolna (Szent Mihály-templom).
A falu északkeleti dombján emelkedő, 2007-ben helyreállított, kora gótikus, csúcsíves, támpilléres építményt az Árpád-korban állították. A sekrestyeajtó feletti, Árpád-házi Szent Erzsébetet és apját II. Andrást ábrázoló román stílusú kőfaragvány a 12. században készülhetett. A templomhoz közel egy 19. századi német temető elhagyott, elhanyagolt maradványai láthatók.”

"A keresztút érdekessége, hogy 6 db, kettős fülkés stációból áll. Katonai felmérések térképei is így ábrázolják, ugyanakkor az első ingatlan-nyilvántartási térképen jelölve van egy 7. stáció is, aminek nyoma mára nem maradt. Egyes kutatások szerint maga a templom adott helyet a keresztút két állomásának.
Az ó-temető a kálvária mellett található, XVIII-XIX. századi későbarokk és klasszicista formavilágú síremlékekkel, emlék kereszttel. A ma fellelhető síremlékek között olvasható legrégebbi felirat 1787-ből való. Érdekessége, hogy egy részén papi sírkertet hoztak létre, kőbábokhoz rögzített kovácsoltvas kerítéssel körülvéve. Fennmaradt iratok alapján vélhetően 1759-től temették ide a szerzeteseket, apátokat. A sírkertbe 1795-ben nagyméretű keresztet állítottak korpusszal."



 




   




 






 Ezt a képet innen hoztam:  http://www.panoramio.com/photo/29608577

 



Budajenő kálvária nagyobb térképen való megjelenítése

Kárász kálvária


Kárászon a Köblénybe vezető út elején látható a kálvária, mely ott-jártamkor még befejezés előtt állt. A temetőbe vezető ösvény É-i oldalán egymás mellett sorakozik a 14 stáció. A terméskő alapba egy-egy homokkőből készült nagyon régi  sírkövet építettek be, majd ezekre kerülnek a stációképek. A kálváriához keresztek nem tartoznak.  
A kálvária a 2013. novemberi (Szt.) Erzsébet napkor kerül átadásra. A Kárászi Faluszépítő Egyesület vezetőjétől Mezei Attilától azonban megkaptam azokat a képeket, melyek elkészülés után a stációkra fel fognak kerülni. Ezúton is köszönet érte. Megígérem, ha legközelebb arra járok, a már teljesen kész kálváriáról is készítek képeket.














Ezek a képek fognak az oszlopokra kerülni: 















2015 nyarán jártam ismét Kárászon, gondoltam, lefényképezem a stációkat még egyszer, most már a felkerült képekkel. Igen nagy meglepetés ért, ugyanis - bár valóban felkerültek a képek a hajdani sírkövekre - de méretük igen kicsi (kb. A/4-es) és nem is az oszlopra helyezték, hanem eléje. Nem tudom ( a kép készítésének technikáját nem ismerem), hogy ez, így, meddig fog tartani ?
Tehát így néz ki most egy stációoszlop:  (Nem tartottam érdemesnek mindet lefotózni, hiszen a képek már fent vannak.)





Kárász kálvária nagyobb térképen való megjelenítése

Pilisszentiván kálvária



A fotókat „bolyak” –nak köszönhetjük ezúttal is !

„A  keresztút története az  1800-as évek végére nyúlik vissza, ekkor ugyanis az 1752 óta a templom és a plébánia kertjében működõ temetõt és a szintén itt található keresztutat áthelyezték. A temetõ a ma „Régi Temetõ”-ként ismert helyre került, míg a keresztút a mai Kálvária-dombon kapott helyett.
Ekkor állították fel a stáció köveit és néhány évvel késõbb a kápolna elõtt álló keresztet. A keresztút kövein valamikor képek is voltak, hasonlóan a
Pilisszentivánon jellegzetes „kép-kövekhez”.
Mik is azok a „kép-kövek”? Szentivánon több mint 10 ilyen „kép-követ” találhatunk, melyek a sváb falvakban emlékhelyként vagy imádkozó helyként szolgáltak. Az egyiket villámsújtotta ember emlékére állították, a másikat olyan férfinak, akire ráesett a felboruló lovas szekere. Minden ilyen „kép-kõre” egy szentkép volt festve, ami alatt egy idézet állt a kõ készíttetõjének vagy annak a nevével, akinek az emlékére készült. Mindegyik kõ tetején egy kereszt volt.”

(A kép-kő eredeti (sváb) neve „Bildstock” – a témáról itt is lehet olvasni: http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/10/himeshaza-kalvaria.html )









Pilisszentiván kálvária nagyobb térképen való megjelenítése

2013. október 24., csütörtök

Budapest Máriaremete kálvária


A fényképeket „bolyak”-nak köszönöm ezúttal is !

„Máriaremete (Budapest) - A 18. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a 19. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához.”

A híres zarándokhelyről itt nagyon jó leírás olvasható:

Szervita templomok közelében szokott ilyen lenni „szerviták, serviták, Szűz Mária Szolgái (lat. Ordo Servorum Mariae, OSM, Servi Mariae, SM): klerikus férfi szerzetesrend.” (http://lexikon.katolikus.hu/S/szervit%C3%A1k.html )

























Érdekes és értékes kiegészítést kaptam Dénes Ildikótól, köszönöm neki ezúton is:

A máriaremetei templom szervita (Szűz Mária tiszteletének terjesztése) templom, azért van a templom mellett a „Mária hétfájdalma” 7 stáció:
Jézus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, a 12 éves Jézus keresése, találkozás a kereszthordozó Jézussal, megfeszítés, levétel a keresztről (Pietà), sírbatétel.

Szervita rend: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=92  Szervita Rend, Szűz Mária Szolgái  Servi Mariae; OSM
A közösség hivatása: Szűz Mária tiszteletének terjesztése, - szentélyeinek gondozása, - a harmadik világban a missziók ügyének ápolása, lelkigyakorlatok vezetése, (kontemplatív,) lelkipásztorkodás.
A Szervita (Mária szolgái) rendet hét firenzei nemes ifjú szervezte meg 1233 augusztus 15-én, mint az ott működő Mária Társulat tagjai. 1240-ben közösen elvonultak Firenze melletti Szenárió hegyre, ahol közösségben élve megalapították a Rendet. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a Rend megalapítását. Magyarországi megtelepedés 1697. Aktivitás 1950 előtt: lelkipásztorkodás, kegyhelyek gondozása, ifjúság nevelése, lelkigyakorlatok vezetése. Jelenleg 3 nyugdíjas tagja van, 2 aktív pap, 3 növendék.
Mária hét fájdalma: Mária életének 7 eseménye, a késő középkor Mária-tiszteletének témája: Jézus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, a 12 éves Jézus keresése, találkozás a kereszthordozó Jézussal, megfeszítés, levétel a keresztről (Pietà), sírbatétel.

Állítólag van olyan kálvária is, hogy: Mária hét öröme 
Mária hét öröme: a Boldogságos Szűz Mária életének 7 eseménye, a késő középkor Mária-tiszteletének témája. - A 13. sz: a szerviták terjesztették el ünnepét (aug. 27.). A hetes szám a 15. sz: állandósult (hét). - A 7 öröm: angyali üdvözlet, vizitáció, Krisztus születése, Háromkirályok imádása, találkozás Simeonnal, a 12 éves Jézus megtalálása, Mária megkoronázása. - Ikgr. A 15. sz-tól ábrázolták, olykor Mária hét fájdalma párjaként.
Ilyenről nincs tudomásom. 




Máriaremete kálvária nagyobb térképen való megjelenítése