2013. március 15., péntek

Pápa kálvária



Szilágyi István a Kálváriák c. könyvében ezt írja a pápai kálváriáról:

„A Győrbe vezető út mentén áll. Eredete valószínűleg a XVII.szd. végére nyúlik vissza. Kiépítése a pálosokhoz fűződik, akik 1740-ben Esterházy Ferenc adományából kezdték a munkát.1746-ban készült el az építményes rész, amely minden bizonnyal helyi mester alkotása Ebből az időből valók a stációk is. Az indító kápolnában egykor festmény volt. Az öt stációba grázi mesterek által készített színezett faszobrok kerültek, melyek ma is megvannak. Ekkor épült a remetelak is….A környék… a Kálvária-temető megnyitása és a Fájdalmas Szűz tiszteletére a XVIII.szd. végén épült kápolna  elkészülte folytán megváltozott. A kálvária-együttest 1857-ben, 1884-ben, 1905-ben és azóta többször is, legutóbb 1975-ben tatarozták.

A mesterséges dombon épült Golgota, az öt stációkápolna, a templom és a temető tartozik ide. Kálvária-temető. Főleg a Felsőváros és az Erzsébetváros lakóit temetik ide.

Építés- és felújítástörténet: A ma látható kálvária több periódusban épült, emiatt többféle stílusjegyet magánhordozó és térben is összetett építmény. Az épületegyüttes ma is látható legfontosabb elemei 1740 és 1749 között készültek el. Ekkor épült meg a mesterséges domb rajta a három kereszttel és az öt kápolnaszerű stáció, amely a 18. századi rózsafüzéres kálváriáink egyik legszebb példája. A fájdalmas olvasó öt titkát ábrázolták a 2–3 alakos szobor-kompozíciók. A mesterséges hegyet a hívek hordták össze, a plébániai évkönyv szerint 300 ember is dolgozott naponként. A mesterségesen emelt magaslat közepén egy misézésre is alkalmas kápolnát építettek sekrestyével. A kápolnához vezető lépcső mindkét oldalán két kisebb kápolna is felépült, az egyik a Szent családnak, a másik Szent Annának szentelve.
A kápolna felett, az építmény legmagasabb pontjára 1746. május 24-én három fakeresztet állítottak korpuszokkal. A plébániai évkönyv feljegyzése szerint a keresztek felállítását a csapó céh finanszírozta. A kálvária fakorpuszainak kiegészítésére 1749-ben, a földesúr megrendelésére készült a fájdalmas anya és János festett kőszobra valamint a kálvária kútjához Jézus és a samáriai asszony találkozását megelevenítő kőszobor-együttes.
A mesterséges hegy hátsó, északi oldalán, a hármas kereszt alatt, a mélyen a hegy gyomrába vágott, 3 méter magas kővel kirakott boltozatos „börtönben”, vasráccsal elzárva, a szégyenoszlophoz kötözött Krisztus faszobrát helyezték el. Már az építés első szakaszában elkészült a remetelak. A kálvária bővítésének következő szakasza húsz évvel később, 1767és 1769 között történt, amikor újabb szobrok és épület-kiegészítő elemek kerültek a kálváriára. Ekkor készült el a kálváriadomb indítólépcsője mellé gömbölyített oszlopokra állított két angyal. Ebben a felújítási szakaszban kerülnek a kápolna bejáratától jobbra és balra félköríves fülkébe a kőszobrok. A bal oldali fülkében Szent Péter, a jobb oldaliban Remete Szent Pál imádságra késztető ábrázolásai. Ekkor épült meg a nagy concha, melynek védelme alatt állnak ma is a keresztek és a mellékalakok. A következő nagy átalakítás az 1790-es évek közepén történt, amikor megépült a Kálvária templom és megnyitották a temetőt. A kálvária mellé épített egyhajós templomot a fájdalmas Szűz Anya tiszteletére szentelték fel 1795-ben. Ekkor építették újjá a kálvária stációit, harmonizálva a templom klasszicista stílusával, és ekkor épült meg a Győri út és a Kálvária utca kereszteződésében az indító centrális kálvária-kápolna.

Építőmesterek: Az 1746-ban felállított három kereszt szobrait (a megfeszített Üdvözítő és a két lator szobrát) pálos fafaragó mesterek készítették, egyikük nevét ismerjük: Tatirek Félix (1710–1759) pálos laikus faszobrász-asztalos. A fájdalmas anya és János festett kőszobrát Hueber Lipót pápai szobrászmester faragta. Az 1767és 1769 között történt bővítés mesteremberei: Agner Tamás és Reindl András. Az 1795-ben épült centrális kápolna tervezésével Esterházy Károly Pauly Mihályt bízta meg, kifestésével pedig Schweighart Tóbiást.

Karbantartás, fenntartás: A pálos rend vállalta magára a kálvária művészi programjának kialakítását, az építés szervezésének és az elkészült kegyhely gondozásának terheit. A kálvária fenntartását részben a város földesura az Esterházy család, részben a hívek vállalták magukra. Volt a kálváriának alapítványa, amely hagyatékokkal és adományokkal gyarapodott.

Leírás: 5 kápolnaszerű stáció, + megemelt építmény, amely befogadja a 3 keresztet, kápolnát, szobrokat + remetelak.

Kapcsolódó szokások: A kálvária építésének első szakaszában az ikonográfiai cél a Megváltó Fiú kínszenvedéséről való elmélkedés, az ehhez kapcsoló ájtatossági formák terjesztése és gyakorlása. Látogatásának kiemelt időszaka ehhez kapcsolódóan a nagyböjt és különösen nagypéntek ünnepe volt. Jól kapcsolódott ehhez a rózsafüzér imádkozásának az a szokása, hogy az imádkozók egymás után keresték fel a képeket, s így elmélkedtek az ábrázolt titkokról.
A társulati keretek között végzett ájtatosságnál szerepelt a havonkénti körmenet, s az így végzett keresztút illetve a rózsafüzér. Az 1754. évi vizitáció szerint egyre nagyobb számban kereste fel a kegyhelyet a pápai hívőkön kívül a környék katolikus lakossága. 1752-ben Szentilonay József esztergomi érsek megalapította Pápán a „Szent kereszt felmagasztalásának társulatát”. Fő ünnepén, a szent kereszt felmagasztalásának ünnepén (szeptember 14.) és a szent kereszt feltalálása ünnepén (május 3.) körmenet vonult a kálváriára, ahol szentmisét tartottak és a kivitt ereklyéket is tisztelhették. A kálváriához kötődő ünnepkör ekkor bővült a Szent kereszt ünnepének két alkalmával és a keresztjáró napok ünnepeivel. 1795 után, amikor megépült a Kálvária templom és megnyitották a temetőt, kálváriához fűződő vallásgyakorlat újabb ünnepekkel gazdagodott, így a Hétfájdalmú Szűz Anya (szeptember 15.) valamint Mindenszentek (november 1.) és Halottak napja (november 2.) ünnepeivel.


oldalon több kép látható, részletes ismertetővel, s  itt többek között ezt olvashatjuk a kálváriáról:

„1740-ben P. Mokkos József pálos szerzetes kérelemmel járult Gróf Esterházy Károly elé a város szélén felépítendő kálvária ügyében, amely a kb. 100 templom felépítését támogató gróf részéről beleegyezést és anyagi segítséget nyert. A források szűkössége miatt akadozva haladt a stációsor megépítése. Galgóczy Ferenc plébános mozgósította a híveket, akik négynapi fizikai munkával járultak a kálvária megépítéséhez adomány. Mintegy 300 fő vett részt a munkálatokban. Az ő kemény munkájuk során épült meg a mesterséges domb az utca és a stációsor végében. Tetején 1746. május 24-én állították fel a helybéli Csapó céh munkásai a három keresztet. Ekkor még csupán maga, a kálvária állt, a templom helye üres volt. A templomot 1791-ben kezdték építeni és 1795-ben szentelték fel, teljes egészében Esterházy építtette. A körülötte elterülő kicsiny temetőt ez után nyitották meg.….

A Győri úttól kezdve öt kicsiny kápolna vezet végig bennünket a kápolnához és a templomhoz, bennük egyszerű, provinciális megjelenésű szobrok láthatók. Ezek most egyedülálló módon nem Krisztus szenvedéstörténetének 14 állomását, hanem a Rózsafüzér imádság Fájdalmas rózsafüzér részletének jeleneteit vetítik elénk:

1. aki érettünk vérrel verejtékezett   (nincsenek szobrok a fülkében)
2. akit érettünk megostoroztak
3. akit érettünk tövissel megkoronáztak
4. aki érettünk a /nehéz/ keresztet hordozta
5. akit érettünk keresztre feszítettek

Kép 1.   http://www.amozgaselet.eu/telepulesek/ganna/pkalvaria

Horváth Anikó képei. Köszönöm !







 

Ezeket a képeket Dénes Ildikónak köszönöm:

További részletek itt olvashatók: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=10189




      
 
 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése