2013. december 12., csütörtök

Kesztölc kálvária



A képeket  „bolyak”-nak köszönöm ezúttal is.    

Kesztölc azon „szerencsés” települések közé tartozott, melyek a törökdúlás után nem néptelenedtek el – és szinte a kezdetektől szlovák-magyar vegyes lakossága volt. A második világháború után azonban a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében számos szlovák család Csehszlovákiába települt át, a megállapodás értelmében pedig, a helyükre felvidéki magyarok érkeztek.
Dacára azonban, hogy „kálvária-építő” svábok nem éltek a településen, mégiscsak készült itt a XIX. szd. elején a temetőben egy szép kálvária. Minden stációnak más más család volt a „gazdája” – mai napig ápolják, rendben tartják a területet – nevük a stációoszlop alján elhelyezett táblán olvasható. A szerencsés véletlennek köszönhetően talált régi fotó és a most készültek alapján látható, alapvető változás nem volt az elmúlt közel 100 évben. „Csak” gondozták a stációkat….A kedvesen egyszerű domborműveket próbálják karbantartani, üveggel védik az időjárás viszontagságaitól (ami viszont a fényképezők munkáját nehezíti….)
(Az információkért köszönet Krázsik Róbert úrnak  és az Önkormányzat titkárságán dolgozó kedves hölgynek, akinek a nevét sajnos nem kérdeztem meg…)



















Régi kép helye: http://post-card.hu/auctions/toc/-52238/page-2



Kesztölc kálvária nagyobb térképen való megjelenítése

2013. december 4., szerda

Olaszfa kálvária



A kálvária történetéről sincs adat, ill. egyesegyedül annyi, hogy 1982-ben készült. Régebben nem volt a településnek kálváriája.
Segítőm  Fekete Róbert,  az egyházközség világi elnöke – akinek itt is köszönöm munkáját – semmilyen adatot nem tudott szerezni, ill. a beüvegezett stációképek katasztrofális fényviszonyai miatt csak 6 stációképet tudott elkészíteni. (3-9-10-12-13-14 stáció)
Kis idő elteltével felkerült még a hiányzó 8 kép - "Debi"-nek köszönhetően,  ezek közül a 4-5-6-7-8 stációkép ajnos a fényviszonyok miatt nem a legtökéletesebb, de legalább teljes a sorozat !

Azonban ahogy elnézegettem ezeket a képeket, párhuzamot vélek felfedezni, az ugyancsak fotózhatatlan szombathelyi kálváriával. Sajnálatos módon ott én sem tudtam kideríteni, hogy ki készítette a domborműveket. Már - már szégyellnivalóan rossz minőségű képek kerültek fel a blogba. Azonban az anyag is, a stílus is, az ábrázolások is oly mértékben hasonlók, hogy nekem az a gyanúm, egy és ugyanaz az alkotó kezemunkája.

Ha véletlenül valaki ráismerne, vagy tudna arról, hogy ki lehetett a szobrász, aki a domborműveket készítette, kérem írja meg nekem, hogy ki a tudjam anyagaimat egészíteni.
A kálvária Olaszfán egyébként a temető mellett álló Szent Miklós templom körül helyezkedik el.

























Csak azért, hogy esetleg másokat is gondolkodásra késztessek a fenti feltételezésemmel, íme egy kép-részlet a szombathelyi kálváriából:



Olaszfa kálvária nagyobb térképen való megjelenítése

2013. november 21., csütörtök

Mór kálvária



A fotókat "bolyak"-nak köszönöm ezúttal is !
„Mint Magyarországon szinte mindenütt, Móron is a török kiűzése után kezdte meg az új földesúr a németek betelepítését… Az osztrák császár 1691- ben a várost 60.000 rajnai forintért eladta Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak, akinek halála után fia, János Domonkos kezdte meg a németek betelepítését a kapucinus rend behozatalával.
A kapucinus templom és zárda építése 1695-ben kezdődött, 1701-ben szentelte fel a veszprémi püspökség. Az 1711-es évben új külhoni jövevények egész sora érkezett, akik meghonosították a Vértes oldalában a szőlőkultúrát. 1763-ra a lakosság száma 2900-ra emelkedett. A nagyszabású német betelepítés a század közepére teljesen átalakította a vallási képet is, mivel a betelepedők már többségében katolikusok voltak.


Szakonyiné Beke Mariannától kaptam és nagyon köszönöm, az alábbi ismertetőt: 


„Mór egyik temetőjét az úgynevezett Kárváriahegyen létesítették (Kálvária-temető). A temető legmagasabb pontján található a Kálvária-szoborcsoport, amelyhez jelenleg tizennégy stáció vezet. Egy támpillérekkel megerősített kőfal övezi a kis füves területet, amelyen a hatalakos, késő-barokk stílusú szoborcsoport áll. A Kálvária alakjai: a keresztre feszített Krisztus a két latorral, Szűz Mária és Evangélista Szent János önállóan álló, valamint Mária Magdolna Krisztus keresztjénél térdeplő alakja. A homokkőből faragott szoboralakok egyszerű sziklatömbökön állnak, kivitelezésük művészi. Alkotójuk azonban ismeretlen. A móri kapucinus rendház Historia Domusa szerint az 1739-ben állított szoborcsoportot a talapzatán lévő felirat szerint 1798-ban megújították, és még ugyanebben az évben szeptember 16-án Mezőszegedi Szegedy Pál székesfehérvári kanonok, általános püspöki helynök benedikálta azt.”
   


Schwartz Alajos, Pro Urbe díjas helytörténész kérésemre kigyűjtötte feljegyzéseiből azokat, amelyek a móri kálváriával és keresztúttal kapcsolatosak; legtöbbjét a különböző korban íródott Historia Domus-ból jegyzetelte ki.  Ezúton is nagyon szépen köszönöm segítségét !                                                    
 „1737. április 7-én helyezték el a móri kálvárián a Boldogságos Szűz, Szent János és Boldog Mária Magdolna szobrait.”
Szalai báró Barkóczy László Székes-Fehérvári püspök móri látogatása alkalmával 1845. október 14-én: „Emeltebb dombon van kálváriája 7 stációkkal. Újra készíttetve 1792.” A renovált szobrokat és feszületeket ünnepélyes körmenet kíséretében szeptember 16-án Szegedy Pál kanonok benedikálta. A magyar nyelvű szentbeszédet páter Benvenutus, a németnyelvűt Páter Hospitius mondta el. 1798-ban a Kálváriát fallal vették körül. A kapucinusok egy másik Historia Domusában az olvasható, hogy golgotája 1739 óta van, a szegénység miatt csak 7 stációt építettek, melyeket magyar és németnyelvű szentbeszédekkel szenteltek fel… Az első az Üdvözítőnek a Szent Szűztől való búcsúzását ábrázolja, a második Krisztus agóniáját, a harmadik Krisztus megveretését, a negyedik Krisztus töviskoszorúzását, az ötödik a megvert és töviskoszorúzott bemutatását, a hatodik a kereszt hordozását, a hetedik pedig keresztre feszítését.
A hiány pótlására még csak 1926-ban került sor, mégpedig úgy, hogy a 7 régi stáció közé 7 újat építettek. Terméskőből lettek építve, melyet báró Trauttenberg Frigyesné adományozott. A fuvart a móri gazdák teljesítették, a kőművesmunkát id. Stumpf János kőművesmester végezte. Az egyes állomások képeit vörösrézlemezre a móri Harmann Béla festette, egyben a korábbi képeket is átfestette. Az új keresztutat 1926. június 20-án Prohászka Ottokár püspök szentelte fel. Egy-egy kép 800.000 koronába került. A szükséges pénzt a kapucinusok a közeli földesuraktól és osztrák rendházaktól koldulták össze.
A Piactértől (most: Szent István tér) a Golgotához vezető utat Kálvária-utcának (Kalvarienberg-gasse) nevezték, mely Prohászka Ottokár püspök halála után erről a püspökről kapta új nevét. Jelenleg: Táncsics Mihály nevét viseli.
A stációkat 1990-ben lebontottak, helyükre egy új gyárat éltettek, mely 1992-ben kezdte meg munkáját.
Szakonyiné Beke Marianna kiegészítése: a temetőhöz vezető úton elbontották 1990-ben a stációkat, azok helyett újakat készítettek. Az új 14 stáció azonban már nem kívül kapott helyet, hanem a temető területén belül: a temető kapujától a kálváriáig felvezető út mellett helyezkednek el.

 











































Mór kálvária nagyobb térképen való megjelenítése