2012. november 9., péntek

Babarc kálvária


A bejegyzés vége felé, a dőlt betűsre változtatott bejegyzésem 2012-ben készült. Bent hagyom a blogban, mert az akkori helyzetet dokumentálja. Megtartok néhány régi fotót is. 
Nagy örömömre azonban önerőből (!!) 2017-re felújították a kálváriát - és "Babarci tekergőtől" megkaptam az új képeket  és videót, amit ezúton is nagyon köszönök !!



„A közösség összefogásának, erejének ékes példája a babarci kálvária felújításának története. Dióhéjban: a múlt század elején állított keresztút már évtizedekkel ezelőtt megérett a teljes felújításra, azonban a pedáns gazdálkodásról is ismert polgármester, Pécsi Sándor mindaddig nem szeretett volna belevágni a beruházásba, amíg nem látja a végét, magyarán, amíg nincs meg rá a pénz.

A mintegy 700 lelkes falu számára meglehetősen nagy kiadásnak számít a csaknem hétmilliós tétel, amennyibe a rekonstrukció került, ám gondoltak egy nagyot:
Az adakozásról szóló felhívást az esztendő elején tették közzé, s alig fél év alatt több mint hárommillió forint gyűlt össze. Volt, aki ötszáz forintot adott, más néhány ezret, tízezret, de olyan is akadt, aki 180 ezer forinttal támogatta a felújítást.
A hiányzó összeget – kizárólag saját forrásaikból – az önkormányzat és a német nemzetiségi önkormányzat teremtette elő (előbbi mintegy hárommillióval, utóbbi 728 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez.”
 
"Babarci tekergő" videói:  

























A 2012-es szöveg:
A kálváriakereső taktikám – amennyiben a neten nem találtam információt – mindig az volt, hogy először elmentem a templomig – hiszen gyakran van a kálvária a templomok közelében, vagy ha nem itt, akkor irány a temető – mert ez, illetve ennek közelsége a másik lehetséges helyszín.
Babarcon is így jártam, végigmentem a falun, sehol teremtett lelket nem láttam szombat délelőtt – és felkacskaringóztam a templomhoz. Megálltam az összedőlni készülő magas kerítés mellett és körülnéztem. Hamar kiderült, hogy a temetőt kell keresnem – és szerencsémre épp jött is szembe velem egy  autó, ráadásul helybéliekkel, akik elirányítottak, hogy merre is kell továbbmennem.

Hogy a sorban most épp Babarc következik, annak is oka van, ez a kálvária került nálam a „második helyre” -  holott semmi hangulatos erdős rész nem veszi körül. Talán épp ezért került közel a szívemhez, olyan szánni-valóan kitaszított, megtagadott, elfelejtett, lényegtelen,  senkinek-se-kell-már érzésem volt itt. A  légifotón látszik, a régi temető  mellett épült ez a kálvária, aztán ez a régi temető be-erdősödött, habár szívszorítóan megható, hogy vannak akik kis ösvényeket vágtak a sírokhoz, hogy valamiképp még egy mécsest, vagy virágot legalább halottak napján tudjanak tenni a sok sok éve elhalt ősök sírjára.

A stációk sárga klinkertéglából épültek, de nagyon régen nem viseli senki gondjukat. Némelyik közel áll az összeomláshoz…
http://hu.wikipedia.org/wiki/Babarc  itt olvasom, hogy   „A II. világháború után a németeket kitelepítették, helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar telepesek érkeztek” – nekik bizonyára nem volt fontos a sváb elődök kálváriája….
A község honlapján http://www.babarc.hu/welcome.php viszont látom, hogy  1994-ben alakult meg első alkalommal a Német Kisebbségi Önkormányzat – ám bizonyára az elmúlt 18 évben más dolgok foglalkoztatták őket, s nem a kálváriájuk állapota.

Pedig ezek a stációk picike kis dombormű-remekművek voltak új korukban -  szabályos művészi alkotások, kétségtelen, anyaguk nem márvány – ezért is kezdte ki őket az idő. Az egyik már teljesen az enyészeté lett..
Hiába védi a képeket rozsdás drót, az időjárás viszontagságai ellen ez semmit nem ér. Ellenben a darazsak, pókok és egyéb rovarok pompás, kellemes, védett menedéket találnak ezekben a kis fülkékben.
(Meglepett (!), hogy az egyik drótháló-keret csak úgy oda van támasztva a stáció elé, és eddig még nem vitte el senki a MÉH-be. Igaz, talán messzire kellene cipelnie és falun feltűnő lenne a hátán egy ilyen vaskerítés-darabbal.)
A „szokásos” három keresztből már csak a bal oldali latoré van meg, a másik kettőnek a darabjai sincsenek már itt.
Kár ezért a kálváriáért (is).

Néhány kép a felújítás előtti állapotról:













 
 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése